| Online szórólap árkalkulátor | |||||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||||
|
Az Online Szórólap Árkalkulátorral végzett számítások érvényes árajánlatnak felelnek meg. Akár elküldheted magadnak mailben is, hogy késöbb hivatkozhass rá. Az itt kalkulált szórólapnyomtatás árak 24 órás gyártási határidőre is érvényesek, de csak abban az esetben ha nyomdakész grafikát kapunk. (paraméterek: print quality composit pdf, cmyk, min. 300dpi) Ha az itt leírt paraméterek valamelyike is eltér az befolyásolhatja a szórólapnyomtatás gyártási határidejét és a nyomat minőségét is. |
|||||||||||||||||||
| Szórólap képek | |||||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||||
| A szórólap története avagy mi is az a szórólap? | |||||||||||||||||||
|
A szórólap története lényegét tekintve az ókorba nyúlik vissza. A görög demokrácia egyik jogintézménye volt az osztrakiszmosz (cserépszavazás), amelynek az volt a célja, hogy megakadályozza a zsarnokságot. Évente egyszer, minimum hatezer résztvevővel megtartották a szavazást, és azt a politikust, akinek a legtöbbször szerepelt a neve a cserepeken száműzték, ugyanis ezen a szavazáson azt a nevet kellett a démosz tagjainak a cserepekre vésve leadni, akiről úgy gondolták, hogy zsarnokságra tör. A voksolást megelőző napon a politikai ellenfelek neveivel ellátott cserepeket osztogattak a forgalmasabb helyeken az aktivisták, amelyekkel a köznép tagjai másnap le is adhatták szavazataikat. Jóllehet a papír hiánya, illetve drágasága miatt a neveket cserépdarabokra vésték azonban a cserepeket nyugodtszívvel tekinthetjük "röplapnak", sőt a megoldás egyben magában foglalta a "szavazócédulát" is. Természetesen a szó szoros értelmében a szórólap (handout, leaflet, flyers, information sheet) csak a nyomtatás feltalálása (Gutenberg 1483), pontosabban annak elterjedése után válhatott általános hatékony hírverési eszközzé. Az első igazi szórólapot a 15. században nyomtatták Angliában, de a 16. században hamar elterjedt a kontinensen is.
A szórólap osztása a szórólappal kapcsolatos tevékenységek legfontosabb fázisa. Ekkor találkozik a potenciális ügyfél cégünk ideiglenes képviselőivel, a hostessekkel. Ezért fontos, hogy a hostessek legyenek átlagfelettiek. Legyenek figyelemvonzóak, udvariasak, ápoltak, csinosak és szépek. Ekkor találkoznak a termékünket hirdető "hírnökkel" vagyis a hostessekkel és a szórólappal. Ezért nagyon fontos a minőségi szórólapozás. A szórólap, a termék legyen a célcsoporthoz szóló, a szórólap legyen optimalizált és optimális. De a legfontosabb, hogy legyen harmonikus az összkép.
A szórólap (angolul flyer) a reklámozás egyik olcsó eszköze. Funkciója cégek, vállalkozások, események reklámozása és bemutatása. Jellemzõen nagy példányszámban készül, hiszen elõállítása nem kerül sokba, így az olcsó szórólapnyomtatás leginkább kisebb cégek marketing eszköze. A szórólap általában egy oldalon nyomott, A5-ös,A6-os illetve A7-es formátumban, de léteznek nagyobb, A4-es méretû szórólapok is. Céges reklámok esetében a logó is szerepel rajta. Lényege ezeknek az olcsó szórólapoknak, hogy pár sorban összefoglalják egy szolgáltatás mibenlétét, legyen az mondjuk egy étterem árlistája, vagy egy koncert helyszíne és idõpontja. Érdekes, hogy milyen sajátosságokkal bír egyes országokban, kultúrákban az olcsó szórólap. Míg Németországban legtöbbször az A6-os méretet favorizálják, addig az Egyesült Államokban nagyobbakat osztanak, A4-es, de akár A2-es méretben is. Sõt, angol területeken elõfordul, hogy többoldalas bookleteket bocsátanak ki egy esemény alkalmából - igaz, ez már nem feltétlenül az olcsó szórólapnyomtatás kategóriája. Azt is érdemes megfigyelni, hogy az olcsó szórólap mérete milyen hatással van a célközönségre - a gyakorlat azt mutatja, hogy kisebb méretû reklámanyagokkal könnyebben lehet megszólítani a célközönséget. Az olcsó szórólap története: a Rave korszak feltûnésekor (1980-as évek) Angliában fontos szerepet kaptak ezek a kis reklámcetlik (leggyakrabban A6,A5 méretben). Nagyon sok party illegálisnak minõsült, ezért eldugott helyeken kellett megtartani õket. Félve a rendõrségtõl, nem lehetett nagy dobra verni a rendezvényeket, viszont a szórólapok segítségével kevésbé feltûnõen lehetett informálni az embereket. Idõközben ezek a papírok egyre jobban elterjedtek, alacsony elõállítási költségük miatt. Az olcsó szórólap (legelterjedtebb mérete az A6,A5) szép lassan nem csak rendezvények hirdetésére szolgált, a '90-es évek alatt egyre több cég hirdetett ezzel a módszerrel. Ma már egyre színesebbek és formásabbak, ami elengedhetetlen, hiszen nem mindegy, hogyan prezentálja egy cég a szolgáltatásait.
Több infót találsz a szórólap történetéről ha ide klikkelsz. Egyéb források ide klikk. |
|||||||||||||||||||
| Mire jó a szórólap | |||||||||||||||||||
|
Én nem tudom, ki találta fel a szórólapot és a szendvicsember helyett a szórólap-kézbenyomót. Bár a Blahán, ahol derék rendőreink oly nagy szakértelemmel és empátiával oszlatták a tömeget alant az aluljáróban, láttam egy olyan szendvicsembert, aki kezeivel szórólapokat osztogatott.
Bárki is volt a feltaláló, modern korunk egyik idoljának tekinthető, hiszen semmi sem dübörög oly erővel drága hazánkban (Szeretem Magyarországot!), mint a szórólapipar és az általa szolgált biznisz, amely létünk alapja. Általában a kapuk benyílóiba fémládákat szerelnek a házmesterek, ahova expediálható bármi reklámanyag. Mellékesen jegyzem meg, hogy ez nekem nagy segítség. Kutyámmal sétálni menvén ugyanis néha elfelejtek nejlonzacskót vinni magammal, és ilyenkor jól jön a biztonságos vízhatlan, fényes papírra nyomtatott multikulturális füzetecske, amikor Natasa hátsó lábaival megrugdossa az aszfaltot, jelezve, hogy végzett. Ez a szokása bizonyítja, hogy farkas ősei ismerték a higiéniát.
A minap megállított egy fiatal lány az utcán, s megkérdezte, feltehetne-e néhány kérdést. Az ifjú hölgy a Pázmány Péter Katolikus Egyetem szociológia szakos hallgatója volt, a felmérés műfaját gyakorolta, s kérdései arra irányultak, hogy szívesen veszem-e, ha az utcán szórólapot nyomnak a kezembe, s ha már a kezemben van, mit kezdek vele. Válaszom az volt, hogyha altruista kedvemben vagyok, minden szórólapot átveszek, s magammal viszem a legközelebbi szemétládáig. Sosem fog el kíváncsiság, hogy vajon mi áll a papíron? – kérdezte. Sosem, feleltem.
Ezt a választ megnyugvással vette tudomásul, bennem viszont lelkiismeret-furdalás ébredt. Mi van, ha egyszer életem nagy lehetőségét mulasztom el, lefitymálva az üzleti és egyéb szférák nekem szóló üzenetét? Ezért egy altruizmusra csábító szép, plusz húszfokos téli napon elsétáltam Natasa kutyámmal a Blahától a Ferenciek teréig, s mindazt zsebre vágtam, amit a kezembe nyomtak, csak egyet használtam el, amikor Nati a dolgát végezte. Hazatérve lelkiismeretesen elolvastam az összes színes és fekete-fehér cédulácskán található javaslatot, ajánlatot s egyéb hozzám intézett felhívást. Huszonhét különböző szövegből válogattam ki néhányat, magam és embertársaim okulására.
Tizenegy cédulán arra buzdítottak, hogy tanuljak angol, német, francia, spanyol és japán nyelvet játszva, minden fáradtság nélkül, olyan könnyedséggel, mint egy gyermek, aki anyanyelvét a legtermészetesebb módon, szopás közben sajátítja el. E nyelvoktatói üzenetek azt szuggerálták: nem lehetek annyira hülye, hogy elszalaszszam ezt az alkalmat. Késő, gondoltam, tízévesen kellett volna, s valószínűleg nem oroszul…
Hat szórólap hívta fel a figyelmet végkiárusításra, ahol márkás olasz és más mediterrán cipők kilencvenszázalékos engedménnyel kaphatók, huszonkilencezer forint helyett kettőezerkilencszáz forintért. Utánanéztem: az adott üzletek hónapok óta minden áldott nap végkiárusítást tartanak, ami tulajdonképpen a Biblia kenyér- és halszaporítás csodájával ér fel. A legmegindítóbb szórólapüzenet a következő volt: "Csődbe mentem. Üzletem felszámolás alatt áll. Kifutóban lévő ruhákra, cipőkre, háztartási gépekre kilencvenkilenc százalék árengedményt adok. Ez sem éri meg önnek?" Ennek is utánanéztem: a cég minden héten kedden csődbe jut.
Egy színes szórólap mécstartót, angyalbábot, díszpárnát, tányéralátétet, sütőedényt, zsiráfot és díszkörtét ajánlott nekem, úgyszólván ingyen.
Miután a huszonhét nyomtatványt elhelyeztem a szelektív szemétgyűjtőben, arra gondoltam, hány száz tonna papír megy veszendőbe havonta ezen az egyszerű módon. Hogy kinek éri meg mégis, én nem tudom…
2007. január 16. 01:00 Kristóf Attila forrás |
|||||||||||||||||||
| Szórólap Last Minute | |||||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||||